„A mediálás a konfliktusok megegyezésre alapuló megoldásának egy fakultatív módja, ahol egy kívülálló, harmadik személy közvetítői segítségét vehetjük igénybe, bízva annak semlegességében, pártatlanságában és titoktartásában", fogalmazta meg Marinela Crisan, a Nagyváradi Táblabíróság korábbi bírója.
A mediálás annak a lehetősége, hogy a vitában álló felek ne jussanak el a bíróságra. Pontosítva azonban le kell szögeznünk, hogy a peres eljárás megkezdése után is fordulhatnak mediátorhoz a felek. Ehhez azonban valamennyi érintett szabad akarata szükséges - senki sem kényszerítheti rá őket. Épp úgy valamennyi félnek el kell fogadnia a végső döntést is. A törvény lehetőséget biztosít úgy a fizikai, mint a jogi személyeknek, hogy mediátorhoz forduljon. Mi több, az ügy jellege lehet polgári, kereskedelmi, vagy akár büntetőjogi is.
Nagyon fontos, hogy az ügyfél bárhonnan választhat magának mediátort: a szatmári panaszos akár hargitai közvetítőt is megkereshet ügyes-bajos dolgaival.
„A mediálás nem egyenlő a kibékítéssel, hanem igyekszik más alapokra helyezni a két fél közötti kapcsolatot. Fölöslegessé teszi a bírósági eljárást és emberileg sem távolítja el egymástól a feleket. Mert miért döntene egy ügyben egy harmadik fél, amikor az érintett is dönthet?", mondja az egykori bírónő.
Romániában 1625, Szatmár megyében 22 mediátor tevékenykedik - nevük megtalálható a Hivatalos Közlönyben. Neveiket az alábbi oldalon is meg lehet találni: www.cmediere.ro/mediatori. Hogy ki lehet mediátor, azt a törvény szigorúan szabályozza. Mivel elsősorban kommunikációs készség, emberismeret és pszichológiai érzék kell hozzá, a jogi háttér nem kizáró tényező.
Aki ezt a tevékenységet szeretné folytatni, elsősorban felsőfokú végzettséggel kell rendelkeznie. Tanult szakmájában legkevesebb három év tapasztalata vagy mesteri végzettsége kell legyen. Az illetőnek erkölcsileg és jogilag feddhetetlennek kell lennie, el kell végeznie a Mediátorok Tanácsa szervezte képzést, majd végezetül működési engedéllyel kell rendelkeznie.